Vízkereszttől hamvazószerdáig tart a farsang, a báli szezon. Ebben az időszakban régen és ma is lehetett táncolni, bolondozni, ismerkedni, ezeken a mulatságokon lehetett kiválasztani a jövendőbelit…
Ezen időszakon túl azonban már nem illett (illik), bálokat szervezni, hiszen a keresztényvilágban elkezdődött a nagyböjt, a Húsvét ideje. ( A nagyböjt pedig a lemondások ideje. )
Ennek megfelelően Pascal atya február 6-át jelölte meg az ötödik Keresztény bál napjának.
Az esemény előtt néhány héttel a szervezők kiosztották a két egyházközség tagjainak, ki miért felelős, kinek mi a feladata, ki mit vállal annak érdekében, hogy a rendezvény zökkenőmentesen, jó hangulatban teljen el.
Készülődés közben persze felelevenítették az előző bálok hangulatát.
Az első Keresztény bál még az iskola ebédlőjében volt megtartva, alig több mint 30 lelkes vendéggel.
Minden bizonnyal jól sikerült az első, mert az ötödik bálon már kétszáznyolcvan vendég számára kellett helyet biztosítani.
A rendezvény előtti pénteki nap volt talán a legnehezebb, amikor mindennek a helyére kellett kerülnie. Össze kellett koordinálni a külön leosztott feladatokat ( asztalok, székek elrendezése, terem díszítése, terítés, tombolatárgyak elhelyezése, stb…). Az a jó ezekben az előkészületekben, hogy a közösség tagjai ( jászboldogházaiak, jánoshidaiak, jászalsószentgyörgyiek ) már annyira összehangolódtak, hogy szinte ismerik egymás gondolatát. Senkinek nem kellett mondani, mit csináljon, mindenki szívesen tette a dolgát.
Ennek eredményeként úgy átváltozott a jászalsószentgyörgyi iskola tornaterme báli teremmé, hogy másnap délelőtt már csak a névjegykártyákat kellett elhelyezni az asztalokra, az összkép önmagáért beszélt.
Este hét órakor nemcsak a vendégek, de a zenekar is a helyén volt.
Pascal atya köszöntötte a vendégsereget, külön a megtisztelt, illusztris vendégeket.
Vacsora előtt az ifjúsági hittanosak ügyesen táncoltak, megalapozták a jó hangulatot.
A táncosok után megkülönböztetett figyelemmel hallgattuk a két egyházközség férfi kórusának előadását, akik jókedvű bordalokkal leptek meg minket. Tóth Gergőke ( a férfikar legifjabb tagja ) kiemelkedő részt vállalt a vendégek szórakoztatásában, nagy sikert aratott.
Szabó Péter volt a vezetője, annak a néptánc csoportnak, akiknek fergeteges tánctudásában gyönyörködhettünk, akik a műsoruk végén bevonták a közönség egy – két vállalkozó szellemű, táncos lábú tagját is a szereplésbe.
A szórakoztató műsorszámok után, megkezdődtek az előkészületek az estebédhez.
Dicséret illeti a kiadós vacsorát elkészítő kis csapatot, de dicséretet érdemelnek azok is, akik gyorsan felszolgálták ezeket a finom falatokat.
A tombola árusokról szintén érdemes szólni, hiszen nagy lelkesedéssel és igen hatékonyan dolgoztak, ugyanúgy, mint az a fiatal pár, aki levezette, összekötő szöveggel átfogta a bál minden mozzanatát.
A vacsora után kezdődött az igazi mulatság, a zenekar szünet nélkül húzta a talp alá valót. Pihenőt csak tombolahúzáskor tartott.
A főnyeremény egy mosógép ( nagyon értékes ajándék ) volt,amit a boldog tulajdonos csak átgondolt szervezés után tudott hazavinni.
A határtalan jókedv, a tánc virradatig tartott.
A keresztény bál varázsa talán abban rejlik, hogy ezen a bálon együtt táncolt az egyik falu-béli a másik falu-bélivel, a gyerek a felnőttel és még az is jól érezte magát, aki egyedül jött el a mulatságra.
Reméljük a folytatást.
Vígh Miklósné Marika