Kis Tamás kaszált, édesanyja marokszedője volt, édesapja kévét kötött
Tamás kezében nem a kombájn kormánykerekét tartotta, hanem egy kaszát, s az édesapja Kis Béla sem traktorral állt mellette, hanem kötözte a kévéket amiket a marokszedő felesége összegyűjtött. Az aratás akkor fejeződött be, amikor a kévékből keresztbe hordták össze a levágott búzát.
Ez volt a feladat a VIII. Hármas-kerületi kézi aratóversenyen Jászberényben 2012. július 14-én. Egy alsómuszályi búzatáblában minden versenyző falunak kijelöltek 100 m2 területet s azt kellett hagyományos módon, hagyományos ruházatban, hagyományos környezetben learatni. Zsűri értékelte a tarló tisztaságát, magasságát, a kévék minőségét, a kereszt formáját, minőségét, a kasza állapotát. Be kellett mutatni a búzaszálakból tekert kötelet és a kasza-kalapálást is.
Fontos volt a ruházat! Nem lehetett rövidnadrágban, trikóban dolgozni, csak olyanban, amilyenben szépapáink is arathattak annakidején, bőgatyában, bornyúszájú ingben.
A szervezők felhívták a figyelmet az aratóreggeli bemutatására, különösképpen az aratópálinka meglétére és kínálására. Hogy még jobb kedvünk legyen, a Rozmaring Asszonykórus aratódalokat énekelt.
A zsűri szerint a Legkackiásabb Kaszás Kis Tamás volt, míg édesanyja a Legjobb Marokszedő.
A Jász Múzeum Különdíját Kis Béla családja kapta.
Amíg az aratás zajlott, a Margit-szigeten főtt az ebéd. A Népi Ételek Főzőversenyére Vízi Imre és Bathó Albert hat kakasból főzött pörköltjével neveztünk be.
Mindkét helyen dicséreteket kaptunk államtitkároktól, országgyűlési képviselőktől, polgármesterektől is.
Községünk csapatainak szervezője, munkáik irányítója Találtné Kovács Erzsébet jászkapitánynénak köszönjük a munkáját!
Jászalsószentgyörgyi Helytörténeti Kör