KEDVES SZÜLŐK!
Óvodánk dogozói ezúton szeretnék megköszönni mindazok
anyagi, tárgyi, és egyéb felajánlásait,
mellyel támogatták óvodánk
Farsangi bálját!
Külön köszönjük a Szülői Közösség odaadó,
lelkiismeretes önzetlen munkáját:
Ádámné Szőnyi Ágnes,Bathóné Fehér Anna,András Anna-Mária,Kátainé Markó Anita, Bajzáthné Majzik Júlia, Baráth Csabáné,Vasasné Máj Mónika,Baranyiné Nagy Réka, Pallagi Kálmánné,Vízi Istvánné,Vízi Mária,Kocsisné Balogh Mónika,Törőcsik Renáta,Sáfrán Tünde,Andorné Lajkó Ágnes, Dr. Varga Éva,Fejes Ildikó, Koncsikné Túróczi Katalin
Külön köszönet
a Jász-Profi KFT-nek
Pesti Róbert vállalkozónak,
Szabó László vállalkozónak,
a Községi Önkormányzatnak,
a helyi Lippay Lajos Általános Iskolának,
a helyi Konyha dolgozóinak és
Baranyi Kálmánnak.
Az óvoda és a bölcsőde dolgozóinak is köszönjük odaadó munkáját.
KÖSZÖNJÜK A FELAJÁNLÁSOKAT:
BÖLCSÖDEI CSOPORT:
André Andrea
Csabai Tamás
Dr Varga Éva
Fejes Ildikó
Fejes Szabina
Kiss Margit
Koncsikné Túróczi Katalin
Nagyné Tóth Tünde
Szabó Mónika
Vargáné Bertalan Erika
MACI CSOPORT:
Balázs Nikolett
Balogh Zoltán
Farkasné Rajnódli Rita
Halászi Beáta
Juhász Ilona
Keskeny Nikoletta
Kocsisné Balogh Mónika
Magócs Mónika
Pakai István
Suki Julianna
Törőcsik Renáta
MÓKUS CSOPORT:
Barankai-Erős Katalin
Baranyi Kálmán
Grósz Sándorné
Horváth Zsanett
Kiss Szabolcsné
Kovácsné Korom Mária
Pallagi Kálmánné
Tóth Csabáné
Váradi Anikó
Varga Pálné
Vidra Mihályné
Vízi Istvánné
Vízi Mária
MÉHECSKE CSOPORT:
Baranyiné Nagy Réka
Baráth Csabáné
Dudás Melinda
Holló Csaba
Horváthné Kompolti Mária
Kecskés Beáta
Kerekes Krisztián
Magyar Gáborné
Mondiné Kovács Krisztina
Nagy Rita
Porzó Józsefné
Serfőző János
Törőcsik Renáta
Vasasné Máj Mónika
PILLANGÓ CSOPORT:
Ádámné Szőnyi Ágnes
Albertné Rimóczi Mónika
Bathóné Fehér Anna
Cserháti Anna
Grósz Attiláné
Gulyásné Ádám Márta
Keskeny Klaudia
Keskeny Nikolett
Kiss Brigitta
Kókai Mária
Kormos Éva
Markóné Dr.Göcző Hajnalka
Szatmáriné Czakó Judit
Vidra Mihályné
KATICA CSOPORT:
Andorné Lajkó Ágnes
Baráth Csabáné
Besenyeiné Bagi Ilona
Dohándi Edit
Nagyné Szűcs Mónika
Sáfrán Tünde
Sándorné Zatkó Ildikó
Szatmári Szilvia
Szűcsné Szmetena Mariann
Vasasné Bercsik Tímea
NYUSZI CSOPORT:
András Anna-Mária
Baán Zsolt
Bajzáthné Majzik Júlia
Balogh Andrea
Deákné Bálint Renáta
Horváth Zsanett
Kátainé Markó Anita
Kovácsné Korom Mária
Lakatosné Rostás Irén
Pásztor Judit
Pesti Róbert
Pestiné Szarvák Edit
Rimóczi Imréné(nagymama)
Rimóczi Panni
Szarvák Mihályné
Szarvák Miklós(nagypapa)
Húsvéti hagyományok, szokások
Különböző ajándékozási szokások is elterjedtek. A XVI. században terjedt el az a szokás, hogy a házról házra járó gyerekeknek hímes tojást adnak. Szokás volt még, hétfőn a falubeli pásztorok jókívánságokat mondó csoportjainak megajándékozása, általában tojással; vagy a tojásadomány a szegényeknek, koldusoknak. Ezekben az ajándékozásokban nagy szerepet kapott a tojás, mint az élet és az örökkévalóság szimbóluma.
A locsolás a XVIII. századi irodalmi adatok szerint még (patak vagy tó vizébe) „merítést” jelentett. A szokás eredete mágikus termékenységvarázsló rítus. A legények a locsolásért tojást, szalonnát kaptak ajándékba, és ebből lakomát rendeztek.
A kisfiúk locsolkodása, illetve a „szagos vízzel” öntözés újabb, XX. században elterjedt szokás, ahogy a gyermekeket megajándékozó nyúl meséje is a XX. századból származik.
A húsvét szimbólumai
Barka. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek ruhájukat és lombos ágakat terítettek a Megváltó elé az útra, ma ennek emlékére barkát szentelnek a templomokban. De a barkavirág mást is jelképez. Ahogyan véget ér a böjti időszak, úgy ér véget a tél is. A húsvét egyben az újjászülető természetnek is az ünnepe. A barka bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól, gyógyszerként pedig elmulasztotta a torokfájást.
Bárány. A húsvéti bárány Jézust jelképezi. A Bibliában is bárány szimbolizálta Krisztust. Az ótestamentumi zsidók egyéves, hibátlan bárányt áldoztak, majd vérével megjelölték az ajtófélfát, így a Halál Angyala elkerülte házaikat. A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.
Búza. A húsvéti fészekben található, zöld búzahajtásokba helyezett piros tojás jelképezi a feltámadott Jézust. A búzaszem feláldozza addigi formáját ahhoz, hogy a hajtás kizöldülhessen. Mérete ugyan nem nagy, de a csírájában lévő erő igen, ez jelképezheti a bennünk lévő csírát is.
Nyúl. A húsvéti nyúl szimbolikája nehezen megmagyarázható. Ugyan a bizánci állatszimbolikában Krisztus jele volt, de valószínűbb, hogy Ostarával, a germán istennővel áll kapcsolatban. A monda szerint ugyanis a nyúl eredetileg madár volt, akire az istennő megharagudott, és ezért négylábú állattá változtatta. Az is előfordulhat, hogy egy félreértés kapcsán került a húsvéti ünnepkör jelképei közé. Ma a legtöbb gyerek úgy tudja, hogy a „nyuszi hozza” a húsvéti ajándékot, amit – ahol csak mód van rá – a szabadban, bokrok tövében elkészített, madárfészekhez hasonló kis fészekben, kosárkában helyeznek el. A húsvéti ajándékhozó nyúl képzete a polgárosult élet egyéb szokásaival együtt német földről honosodott meg hazánkban a múlt század óta. Eredetére kielégítő magyarázatot a német kutatók sem tudnak adni. Egyszerű tévedésre gyanakszanak: eszerint a tojáshozó császármadár, a Haselhuhn nevének lerövidülése volna a nyúl jelentésű Hase, mint a húsvéti nyuszi karrierjének elindítója. De meggondolandó az is, hogy e szaporaságáról híres állat a természet ébredése idején termékenységi szimbólumként is megjelenhetett.
Tojás.
A húsvétnak Európa-szerte talán legáltalánosabb jelképe a húsvéti tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját – szól a hasonlat. A tojás piros színe – amely napjainkig a legnépszerűbb szín – Krisztus kiömlött vérét jelképezi. A tojás a termékenység, a teremtés, az újjászületés legősibb jelképe. Nemcsak Európában, de Ázsiában is ezekkel a fogalmakkal hozzák kapcsolatba. Sok természeti nép teremtésmítoszában szerepel a tojás, egyes kultúrákban nemcsak az istenek születtek tojásból, de a halottak mellé is temették, a lélek újjászületését jelképezve. A kereszténységben a feltámadás szimbóluma is. Díszített tojásokat már avar-kori női sírokban is találtak a régészek, de feljegyzések szerint már az ősi Babilonban is festettek tojást. Később az egyiptomi templomokat is feldíszítették velük tavasszal. A tojásfestés mindig az asszonyok és lányok feladata volt. A tojások színezésénél leggyakrabban a piros színt használták, mivel ennek mágikus erőt tulajdonítottak. Nemcsak megvédelmez, de egyúttal Krisztus vérét is jelképezi. Eredetileg természetes festékanyagokat használtak a tojások színezéséhez, később kialakultak az írásos tojások is. A szöveg lehetett név vagy üzenet is. A díszítésre használt minták tájanként, országonként változóak.
Tojásfestés, fészekrakás
Kétségkívül egyik legjellemzőbb, ma talán újra reneszánszát élő szokás a húsvéti piros (színes, mintás, viaszolt, rajzolt, vésett, patkolt) tojás készítése. Ez a művelet ma is, ahogy mindig is, a lányok, asszonyok dolga. A tojások sokféle technikával készülhettek, legismertebb talán a „leveles módszer”: a tojás felületére egy szépen erezett levelet raknak, harisnyával rögzítik a tojáson és így teszik a festékbe.
Ma már mindenhol kaphatunk tojásfestő tablettákat, lapocskákat, régebben azonban (és néhol ma is) házi festékanyagokat (hagymalevelet, zöld dióhéj főzetét, céklalevet, stb.) használtak a színezéshez. A festékből kivéve így a tojás átvette a főzet színét, a levél alatt viszont világos maradt, csak annak erezete, mintája „rajzolódott át” a tojásra.
Napjainkban leginkább népi iparművészek használják a viaszolás, patkolás technikáját. Előbbinél olvasztott viasszal rajzolnak mintákat a tojásra, úgy rakják azt a festékbe, amikor a viasz már megszáradt rajta. A tojás itt is átveszi a főzet színét, míg a viasz alatt megmarad az eredeti tojásszín. A kész tojásról a viaszt letörlik, és vagy így hagyják, vagy a mintát még további színnel színezik.
Régebben elterjedt volt a karcolt díszítés is – ez annyiban tért el a viaszolástól, hogy a díszítő motívumokat egy éles szerszámmal karcolták a tojásba, utána festették azt.
Ha a kész tojásokat végül megkenjük egy kis szalonnahéjjal, fényes, „lakkhatású” felületet kaphatunk.
A húsvéti tojások számára „fészket rakni” jellemzően nyugat-európai hagyomány, de hazánkban és a z Egyesült Államokban is gyorsan elterjedt. Ez a hagyomány valószínűleg abból vezethető le, hogy ezekben a kultúrákban az ábrákon, képeslapokon megjelenő nyúl a Lepus fajhoz tartozik, amely faj – eltérően a többi nyúlfélétől – fészket rak, nem üregekben él.
Locsolás
A tojásfestés mellet az „öntözés” szokása maradt fenn legszélesebb körben. Bár a vödör víz (vagy még régebben a patakba dobás) legtöbb helyen pár csepp kölnire szelídült, és a szokás gyakorlásának motivációja is jelentősen módosult, a locsolók általában napjainkban is mondókával állnak a lányok elé, akik festett tojással ajándékozzák meg a locsolókat. A locsolkodás – pontosabban: fürdetés – első írásos emléke 1545-ből maradt fenn. Észak- és nyugat-magyarország egyes falvaiban locsolás helyett a vesszőzés dívik. Mindkét szokás az ősi termékenységvarázsló rítusokból ered.
Komatál
Húsvét vasárnapját követő fehérvasárnapon („mátkáló vasárnapon”) a keresztszülők tojást küldtek keresztgyerekeiknek, illetve ilyenkor volt szokás a komatál küldése. Tartalma tájegységenként változott, de a tojás, sonka, kalács és egy kis üveg ital sehol nem hiányozhatott belőle. Átadása éneklés és köszöntők kíséretében történt, viszonzásképpen a megajándékozott vagy húsvéti tojást, vagy egy hasonló tálat adott cserébe.
A komatálat küldők jelképesen testvérré fogadták egymást, mindhalálig tartó barátságot kötöttek, és a továbbiakban magázódtak – a férfiak komának, a nők mátkának szólítva egymást. (Ez a szokás különösen Dél-Dunántúlon maradt fenn, e tájegység falvainkban napjainkban is él a „komázás”) .
Jóslás
Az ünnep (és a tojás) kiváló alkalom volt a jóslásra is. Nagypénteken feltörve és egy pohár vízbe csurgatva a tojást formájából kiolvashatták, milyen lesz a következő évi termés.
Egyes tájakon a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre a húsvétot megelőző estén, így megtudhatták, mi lesz leendő férjük foglalkozása: az, ami az ajtón belépő első férfié.
Ételáldás
Húsvétkor sok helyen fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát, hogy a mise végén a pap megáldja, felszentelje azokat. Az asszonyok sietve vitték haza a megszentelt ételeket, mert úgy tartották, aki gyorsan ér vissza a házába, az a munkában is ügyes lesz, aki lemarad, az pedig még abban az évben meghal. Az ünnepi asztalnál mindenki kapott egy kis szeletet a megszentelt ételből.
Ezúton szeretnénk Kellemes Ünnepeket és Jó pihenést kívánni mindenkinek. Az Óvoda dolgozói
Közlemények, további programok:
Óvodai és bölcsődei beíratás Május 11 – 12. /szerda, csütörtök/ 8 órától 17 óráig
Óvodai ballagás Május 27. /péntek/ du. 17 és 18 óra
Ezen a napon az óvoda 13 óráig tart nyitva.
Május 30-tól Június 3-ig az Óvisok hete című program tervezett
Az óvoda takarítási szünet ideje: augusztus 1-től augusztus 31-ig tart.
Sándor Erzsébet
Tagintézmény-vezető