„KARÁCSONY ÜNNEPÉN AZ A KÍVÁNSÁGOM,
LEGYEN BOLDOG MINDENKI EZEN A VILÁGON!
ITT IS, OTT IS MINDENÜTT LEGYEN BÉKE ,
MINT AMILYEN BENT LAKIK A SZÜLŐK ÉS A
GYERMEKEK SZÍVÉBE ! „
..és megteremté a Jóisten az óvónőt !
Amikor a Jóisten az óvónőt teremtette, már hatodik napja túlórázott. Ekkor megjelent egy angyal és azt mondta:
-
„Uram, már olyan régóta dolgozik ezen a figurán!”
-
„Láttad a megrendelésen a speciális kívánságokat? Könnyen kezelhető legyen, de ne legyen műanyagból. Álljon 160 mozgatható részből, az idegei drótkötélből legyenek, az ölében egyszerre legalább 10 gyerek kapjon helyet és mégis elférjen egy óvodai kisszéken. A háta olyan széles legyen, hogy minden terhet elbírjon és az életét nagyrészt előrehajlott tartásban tudja leélni. Szavai mindent begyógyítsanak, legyen az egy dudor a homlokon, vagy lelki fájdalom. És hat pár keze kell hogy legyen!
Az angyal megcsóválta a fejét és azt mondta:
-
„Hat pár kéz, az nem fog menni!”
-
„A hat pár kéz az nem okoz fejtörést,” – válaszolta az Úr, – „de a három szempár, amellyel egy óvónőnek rendelkeznie kell, az annál inkább!”
-
„Ezek mind az alap modellhez tartoznak?” – kérdezte az angyal.
A Jóisten bólintott.
-
„Egy pár, amellyel a csukott ajtón is átlát, miközben azt kérdezi: Mit csináltok ti ott? – pedig már régen tudja, hogy mi történt. Egy második szempárnak a tarkóján kell lennie, hogy azt is lássa, amit nem szabadna látnia, de tudnia kell róla.
Természetesen két szemnek elől is kell lennie, amellyel szigorúan néz rá a rakoncátlankodó gyerekre, de közben a szemei szavak nélkül is azt mondják: megértelek és így is nagyon szeretlek!
-
„Óh Uram!” – mondja az angyal és gyengéden megérinti a karját, – „menjen aludni, majd holnap folytatja!”
-
„Nem tehetem, közel állok hozzá, hogy valami olyat alkossak, ami egy kicsit rám hasonlít! Már majdnem elértem, hogy önmagát gyógyítsa, ha beteg, hogy 30 gyereknek tudjon örömet szerezni egyetlen picurka születésnapi tortával, hogy rá tudjon venni egy hatévest az ebéd előtti kézmosásra, hogy meg tudja győzni a háromévest arról, hogy a gyurma nem ehető, hogy a lábait elsősorban járásra teremtettem és nem mások megrugdosására…”
Az angyal körbejárta az óvónő modellt.
-
„Túl lágy” – sóhajtotta.
-
„De szívós!” – mondta az Úr határozottan. „Te nem is hiszed, hogy egy óvónő mennyit kibír és mennyit teljesít”
-
„És gondolkodni tud?”
-
„Nemcsak gondolkodni, hanem döntéseket hozni és kompromisszumokat kötni is képes!” – mondta az Úr. -”És felejteni…”
Végül az angyal előrehajolt és ujjával megérintette a modell arcát.
-
„Itt egy vízfolt van” – mondta.
Megmondtam Önnek, hogy túl sok mindent próbál beletenni ebbe az egy alakba!”
-
„Az nem vízfolt, könnycsepp.”
-
„Az meg minek?”
-
„A könnyei hullanak ha örül, ha gyászt, fájdalmat vagy elhagyatottságot érez.”
-
„Ön egy zseni Uram!” – mondta az angyal.
A Jóisten távolba révedő tekintettel csak annyit felelt:
-
„A könnyek? – az rajta a túlfolyó…”
/H. Wenke/
A család karácsonya 
Gyermekeinket az otthon légköre neveli. Még akkor is igaz ez, ha kevés időt tölt együtt a család. A jó légkör nem percekben, órákban mérhető, nem az időtartamon, hanem a szülők, gyermekek érzésvilágán, szemléletén múlik. Milyen is az? Olyan, amikor az óvodából a gyermeket hazajövet a családi fészek melege fogadja. A család nyitott az együtt játszásra, együtt tevékenykedésre, ahol a vasárnapi program előre várt közös öröm és ahol a család igazi életet él. Ilyen családban az otthon légköre akkor is átitathatja a gyermek lelkét, ha a család keveset van együtt.
A karácsony mindennél csodálatosabb, meseszerűbb, varázslatosabb ünnep. A karácsony felemelő érzését az ajándékozás kölcsönössége is mélyíti.
Ady Endre szavaival élve:
„De jó volna megnyugodni,
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.”
Szeretettel és békességgel teli áldott karácsonyt kívánnak a:
Cifrapalota Óvodai Tagintézmény dolgozói
Sándor Erzsébet
Tagintézmény-vezető