A böjt hűvös, tiszta, egyértelmű és eszköztelen. A győzelem ígéretét hordozza, a fényt és az életet. Megvan az esélye, hogy megszabadítson felgyülemlett kacatoktól. Porosodó, összezsúfolt tárgyaktól – láthatóktól és láthatatlanoktól. Esélye van, hogy kimozdítson a téli -nem bírok, -nem akarok, változtatni, téli tespedéséből. A minimumra csökkentett aktivitásból. A megszokott életfolyamatból. A beletörődésből. Friss tisztaságot sugall. Mozdulni, tenni, változtatni kell! …akarni! Kísérjük a pusztába Jézust. Az erőgyűjtés és felkészülés negyven napjára. Van negyven napunk, hogy újratanuljunk elfelejtett, elveszített dolgokat. Készséget, igényt, a több iránti vágyat. Összeszedettséget! Az áldozathozatal törvényszerű szépségét. A tisztánlátás bátorságát. Szembesülést: személlyel, jövővel, bűnnel, kudarccal, csenddel, önmagunkkal, az Örökkévalóval.
Jézus a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán.(Lk 4; 1-2)
Nem gondolom, hogy csupa kísértésből állna az élet. Mégis tapasztalom; akadnak dolgok és helyzetek körülöttem, s támadnak bennem olyan gondolatok, amelyekről alig veszem észre, hogy tulajdonképpen buktatók. Igen! A Gonosz egyik fő ereje lehet, hogy csapdái nehezen észlelhetők.
Megkísértette…
Milyen sokrétűvé válik ez a szó: kísértés, ha eltűnődöm értelmén. Vonzóan kínálkozó szempont, hogy letérjek eddigi utamról. Felvillant csábos ígéreteket, hamarabb elérhetőket, mint az élet rendje szerinti lehetőségek. Kétely támad: hátha más logika érvényes, más következtetés vonható le, más mentalitás ésszerű, mint amihez eddig igazodtam.
„ Mondd a kőnek, hogy váljék kenyérré. ”
A gonosz első próbálkozása, hogy, ha valóban Isten Fia vagy, akkor viselkedj úgy, mint egy Mindenható létező. Ne az Isteni Gondviselés rendjében bízzál, hanem önmagad számára használd fel isteni hatalmadat. Nem egyhamar döbben rá az ember, hogy miért lett volna helytelen Jézus részéről, ha éhségét csodatevő hatalmával csillapítja. Ugyanígy nehéz elfogadni, hogy kísértésnek kell tekintenem a bennem élő törekvést, hogy képességeimet, a pozíciómmal járó lehetőséget szinte kizárólag a magam – legfeljebb családom – javára fordítsam. Rá kell döbbennem, hogy nem önmagamért vagyok. Bármi legyen a hivatásom, foglalkozásom, ha keresztény vagyok, lehet–e más a felfogásom?
„Minden hatalmat és dicsőséget neked adok… Ha leborulva hódolsz előttem…”
Másodszor a hatalom és az evilági dicsőség csábításával próbálkozik. Kísértés arra az útra, amelyen beletörődünk egy hamis szerepcserébe. Legtöbbünknek nem adatik meg, hogy nagy hatalommal, karrierrel, befolyással, világra szóló tekintéllyel, hatalmas lehetőségekkel kecsegtessen az élet. Elég kísértés minden kis alkalom a hatalmaskodásra. Szinte keressük a lehetőségeket, embereket ahol, és akikkel szemben fölényünket éreztethetjük: nem vagyok akárki, szavamnak súlya van. Ilyenkor nem válogatunk; sokszor még azok fölött is basáskodunk, akiket éppen szeretetük és jóságuk szolgáltat ki nekünk. Itt lehull az álarc, és durván, nevükön neveztetnek a dolgok. És megbizonyosodunk róla, hogy a tét hogy Isten Fia akarsz-e lenni vagy a sátánnak, az ördögnek a fia? Kicsoda számomra az Isten? Nem véletlen, hogy Jézus válaszát abból a könyvből vette, amelyben a legklasszikusabban fogalmazódik meg: egyedül Isten az Úr – senki más. Ez a hitvallás nem könnyen látszik életünk mindennapjaiban. A gonoszság győzelmi ünnepet ül, ellehet némítani az igazságot, alapvető erkölcsi törvényeket lehet büntetlenül semmibe venni, nincs magyarázat a szenvedésekre, sok emberi sorsot végképp nem az igazság kormányoz. Kicsoda itt az Úr? Bizony sok esetben a gonosz bitorolja a hatalmat. Megtéveszt, elvarázsol, mindent eltakar. Elbizonytalanodunk! Talán mégis ő kormányozza a világot… – Így szól, a kísértő ezt fogadd el, és részt kapsz belőle. Hogyan fogadom el? Valószínűleg úgy, ha elhiszem, hogy a világban csak a gonosz eszközeivel lehet érvényesülni és bármi jót is elérni. Isten nem konkurense a világnak. Nem kioltja a nem-istenit, hanem nagyobbá teszi. Az igazi nagyság nem megy a többi rovására. Nem belőlük él. Nem kizsákmányolja őket, hanem tiszteletben tartja és biztosítja önállóságukat és méltóságukat.
„Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van:angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordozzanak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.”
A harmadik kísértés során a gonosz azzal próbálkozik, hogy Jézus próbára tegye az Istent és a maga akaratát tegye Isten szándéka elé. A zsarolás útjának kísértése. Ha te valóban Isten Fia vagy, akkor tedd próbára az Atyádat, hogy valóban Atyaként fog e viselkedni veled szemben.
A feltáruló mélységek vonzanak, a lehetőségek megszédítenek. A hirtelen fellépő hamis önbizalom esztelen dolgokra is csábít. Előnyös tulajdonságaink erősen késztetnek arra, hogy adjuk át magunkat az önbizalomnak. Ha valaki sikereket ér el, nagyon alkalmas a helyzete arra, hogy nagyra tartsa önmagát, és saját elgondolásai és eszközei hibátlanságában bízzon. Vagy ha úgy érezzük, hogy jók a képességeink, ki vagyunk téve annak, hogy csodáljuk önmagunkat és legyünk elegek önmagunknak, hogy azt gondoljuk, bármibe felelőtlenül belekeveredhetünk és nekünk már az sem árthat. A megtévesztett ember elé napjainkban is az a Jézus áll, aki elismeri Istent, egyedül őt imádja és csak az ő akaratának engedelmeskedik. A szenvedés órája kezdetén, azért imádkozik, hogy ne az ő akarata teljesedjék be, hanem a mennyei Atyáé. A magát Istennek képzelő ember elé az a Jézus áll, aki vállalta az emberséget, emberi testet öltött, és egész emberi életével valamint halálával az embereket szolgálta.
Mindannyiunknak megvan a saját története, legyünk idősek, vagy fiatalok és ez a személyes történet nem könnyű történet. Könnyen lehet, hogy az eszményeinknek a szépsége és a bejárt út törékenysége között nagy feszültségek vannak. Adjon erőt mindannyiunknak, hogy Jézus maga is törékeny utakon járt, de az Atya akaratában és így teljesedhetett be az Írás! Megőrizhetjük bizalmunkat, hogy ezen a sokszor törékeny úton éberen járva, a kísértéseket időben felismerve, rajtunk is beteljesedik az „írás”.
Pascal atya