Az óvoda az az intézmény, amely a legrugalmasabban, a leghamarabb képes volt változtatni gyermekszemléletén, napirendjében teret engedett a gyermekek szabad játékának, önálló tevékenységének. Az óvodapedagógus szerepe, a gyerekek segítése saját terveik megvalósításában. Az óvoda ma nagy erőket biztosít a gyerek egyéni fejlődése ütemének figyelembevételére, az egyéni bánásmód alkalmazására.
Az óvónő feladata, hogy a személyes odafigyeléssel megteremtse a befogadó közeget, mely nyitott, humánus, elfogadó, figyelmes meghallgatója a gyermeki gondolatoknak, hiteles minta a gyermek számára. Szaktudásával támogatja a gyermeki személyiség fejlődését, kiteljesedését.
Minden gyermek éppen annyira jó, amennyire abban a pillanatban lehetséges. Viselkedése tükrözi érzelmeit, a családjában és az óvodai közösségben megélt szerepét és viszonyait.
Az eredményes nevelés elengedhetetlen feltétele a család és az óvoda együtt gondolkodása. Szülői értekezleteken, fogadóórákon, egyéni beszélgetések alkalmával a szülőket is beavatjuk abba, hogy új módszerrel próbálkozunk, és pozitív eredményeink vannak.
A gyermekek közötti problémás szituációk megoldásánál nem azt boncolgatjuk, mi történt, ki mit csinált, ki a hibás. Sokkal inkább a probléma által kiváltott érzelmekről beszélgetünk. Arra koncentrálunk, azt erősítjük, amitől megnyugszik a gyerek, ami kielégíti, amitől újra jól érzi magát. Együtt keressük a megoldást, amely minden félnek elfogadható. „IGEN mondatokat” használunk, amelyek megnyugtatnak, amelyek a megoldás felé vezetnek. Nagyon fontos a bizalom, a megerősítés, egy-egy ölelés. A „bátorító pedagógus és szülő” nem büntet, de megengedi, hogy a gyerek megtapasztalja tettei káros következményeit. Ha megbüntetünk egy gyereket, természetesen negatív érzéseket keltünk benne. Haragos lesz, sértődött, megbántott, fusztrált /stresszes, ideges/, megalázottnak érzi magát, vagy éppen bűntudatot érez. Ezektől az érzésektől rosszul érzi magát,, ilyen érzések között pedig nehéz jól viselkedni.
Fontos, hogy a gyermek tisztában legyen vele, mit engedünk meg neki, milyen határok között, illetve mi az, amit semmiképpen nem engedünk meg, és ennek mik lehetnek a következményei.
A „SZÜLŐI SZEREP” nagyon nehéz. Boldog gyermeket csak önmagával, „jóban lévő” felnőtt képes nevelni.
Szülővé válni az egyik legnehezebb emberi folyamat, függetlenül attól, hogy végül is az illető úgymond „jó” vagy „rossz” szülővé válik. Hogy mitől függ ez? Leginkább attól, hogy a gyermek a hosszú családi nevelő hatások eredményeként felnőve mely értékeket vallja magáénak.
Hogy ténylegesen mire vállalkozik egy emberpár, amikor a gyermek érkezik, többnyire csak menet közben derül ki. A Szülők gyakran úgy vélik, hogy a környezetnek küldött gyermeki reakciók minden ok nélküliek, pedig ezek egy nevelési folyamat jogos jelzései.
Itt az óvodáskor küszöbén mutatkozik meg a szülőpár helyes nevelésbeli ismereteinek, képességének, attitűdjének minden addigi eredménye. A gyermek bekerül egy tágabb társas közegbe, ahol lépten-nyomon akadályokba ütközik. Nem engedhet meg mindent magának úgy, mint otthon. Ki kell várni a sorát, el kell kérnie a játékot a másiktól, meg kell tanulnia a napi dolgok és történések közötti összefüggéseket, a szokásokat, akkor is, ha erre a család nem készítette még fel. Ebben a korban már értik: vannak értelmes szabályok, melyeket érdemes betartani bármely körülmények között. A SZÜLŐVÉ VÁLÁS egyik sarkalatos pontja éppen a szerető korlátozás gyakorlása, vagyis az, hogy a gyermek tudjon ellenállni a számára tiltott cselekvés vonzásának.
A SZÜLŐVÉ VÁLÁS azért nehéz, mert sokkal korábban kialakult önszabályozó vonásokat feltételez a fiatal felnőtteknél, másképpen pedig a szülőnek minden helyzetben megfelelő kontroll alatt kell tartania érzéseit, hogy ezzel gyermeke lelki biztonságérzetét folyamatosan megerősítse.
Szülővé akkor válik valaki, ha szokásává, sőt személyiségjegyévé válik az egyénben az őszinte odafordulás, a figyelem a másik irányába, és ezt a közös tevékenység és a felelősség megosztása követi majd a gyermek felnevelésében.
Napjainkban a fiatalok arra törekednek, hogy önálló életet alakítsanak. A rohanó világunkból hiányzik az a nyugodt kiegyensúlyozottság, amely hosszú időn át a többgenerációs együttélésben jelen tudott lenni. Talán ezzel is magyarázható, hogy más elképzeléssel szeretnék nevelni gyermekeiket, mint ahogyan tették velük az Ő szüleik. „Meg akarják váltani a világot!” A legjobbat, a legszebbet kívánják gyermeküknek. Legtöbbet a Szeretet nyújthat ehhez az igazán felelősségteljes életvitelhez. Szeretet szükséges ahhoz is, hogy a két szülő egymás iránti kötődése boldogságot sugározzon, örömmel tegyék mindazt, amire egymásnak és a gyermeknek szüksége lehet.
A gyermek nem arra vágyik, hogy elengedjék a kezét, hanem arra, hogy segítsék önállósodását. Nem függetlenségre vágyik, hanem csak önállóságra, amelyben még szükségét érzi a megértő támogatásnak.
A Szülő feladata a gyermek támogatása abban, hogy egyéniségét kibontakoztathassa, s alkatának és adottságának megfelelően fejlődjön. Ennek eszközei a szeretet, a biztonságteremtés, a segítő irányítás és az a vágy, hogy gyermekeikkel együtt újra megismerjék a világot.
Egyéb információk:
– Nyári Takarítási Szünet ideje
2010. Augusztus 02-től – 31-ig.
Ezen idő alatt az óvoda Zárva tart.
Első nevelési nap: 2010. Szeptember 1. /szerda/
– Helyesbítés!!
Az előző számban megjelent Farsangi Bállal kapcsolatos köszönetnyilvánítás felsorolásából egyéb okok miatt kimaradt egy jelentős felajánló, akitől most szeretnénk elnézést kérni. Külön köszönet Fajkáné Deák Franciskának, aki az „AVON” nevében tett felajánlást.
Kívánok mindenkinek kellemes nyarat, jó pihenést és nagyon jó egészséget! Sándor Erzsébet Tagintézmény-vezető