Váltás az akadálymentes változatra Jászalsószentgyörgy |  Jászalsószentgyörgy története

Jászalsószentgyörgy község hivatalos honlapja
2017.12.13
Luca, Otília

Jászalsószentgyörgy története

JÁSZALSÓSZENTGYÖRGY a Jász­ság leg­dé­libb fek­vésű tele­pü­lése a Zagyva folyó bal partján.

A Jászság térképe

A Jász­ság térképe

A Zagyva vala­mi­kor sza­ba­don folyt a köz­ség nyu­gati olda­lán, sza­bá­lyo­zási ter­vé­nek meg­va­ló­sí­tá­sára csak 1940-es árvíz után került sor. A köz­ség első szál­lás­he­lye a mai tele­pü­léstől északra 4 km távol­ságra terült el. Telek néven isme­re­tes. 1552-ben Szol­nok eles­té­vel az egész alsó Jász­ság török ura­lom alá került, de ebben a sanyar­ga­tott hely­zet­ben sem szűnt meg a szom­szé­dos szál­lá­sok közötti állandó peres­ke­dés.
A fejlődő állat­te­nyész­tés mind nagyobb hatá­ro­kat köve­telt, a szál­lá­sok mind­egyike magá­nak sze­rette volna meg­sze­rezni a leg­elő­ket. Ladánnyal addig folyt a hada­ko­zás, míg a szent­györ­gyi­e­ket való­ság­gal elül­döz­ték helyükről. Új tele­pü­lési hely a Putrik-part, mely mint tele­pü­lés már a régi tér­ké­pe­ken is sze­re­pel. Helye a mai temp­lom­tól 1 km távol­ságra volt keletre. Ma is a köz­ség leg­ma­ga­sabb pontja.
Utána már a lakos­ság nem vál­toz­tatta a helyét.
Az 1699-ben elren­delt össze­írás anya­gá­ból ismert, hogy a soro­za­tos pusz­tu­lá­sok után a köz­ség 1695-ben tele­pült újra.

1706. szep­tem­ber 1-én Rabu­tin oszt­rák gene­rá­lis csa­pa­tai fel­éget­ték a falut, így ismét elpusz­tult a köz­ség temp­loma; a lakos­ság pedig Tokaj kör­nyé­kére (a Rákó­czi bir­to­kig) mene­kült el. A temp­lom fel­újí­tása 1701-től 1714-ig tar­tott, fel­sze­re­lése azon­ban hosszú évti­ze­de­kig elnyúlt. 1786-ban a köz­ség lakói elha­tá­roz­ták, hogy az 1703-bn épí­tett „kis” temp­lom helyett egy nagyobb és a kor igé­nye­i­nek meg­fe­lelő temp­lo­mot építenek.

Az új temp­lo­mot a régi helyén ter­vez­ték fel­épí­teni, ezért a régi temp­lom tor­nyá­nak bon­tá­sá­hoz már 1787-ben – az új temp­lom épí­tési enge­dé­lye­zési évé­ben – hoz­zá­kez­de­nek. Az enge­dé­lye­zés­hez szük­sé­ges terv­raj­zot Rábl Károly gyön­gyösi építő­mes­ter készí­tette el, s a kivi­te­le­zési mun­kákra is meg­köti a szerző­dést a tanáccsal. 1790-ben meg­köt­te­tik az alku a mes­ter­em­be­rek­kel, s a beszál­lí­tók­kal. 1791-ben már áll­nak az új temp­lom falai – mely­hez a fara­gott köve­ket Deméndről, a meszet Szőllősről szál­lí­tot­ták -, s még ebben az évben elké­szül a tető is. A temp­lom 1791-ben Nagy Gábor jász­a­páti plé­bá­nos által meg is álda­tott „Szent­há­rom­ság tisz­te­le­tére”. 1792-ben a hát­ra­lévő mun­kák jelentős része is befe­jező­dött, s 1793-ban a torony is elké­szült. Ez az évszám van fel­tün­tetve a torony nyu­gati hom­lok­za­tán, mint a befe­je­zés dátuma.

A temp­lom barokk stí­lus­ban épült a köz­ség egyet­len jelentős műem­léke. Hossza 46 m , magas­sága 46 m, szé­les­sége 16 m. A temp­lom­belső érde­kes­sége a kör­be­futó kar­zat, mellyel a férő­hely­gon­do­kat pró­bál­ták meg­ol­dani. A belső beren­de­zés egy része köz­költ­sé­gen készült, más­részt az ájta­tos hívek jóvol­tá­ból bővült az évek során. A nagyol­tár és kép­ke­rete közötti fala­kat fekete és szürke már­vány­ból rakta ki Pér­csi János gyön­gyösi mes­ter. A taber­ná­ku­lu­mot és a mel­lette levő két szár­nyas angyalt, továbbá jobb­ról Szent Ist­ván, bal­ról Szent László szob­rát Kurinszki Simon gyön­gyösi kép­fa­ragó készí­tette. A szen­tély fes­té­sét Szent György vitéz alak­já­val, vala­mit az orgona fes­té­sét és ara­nyo­zá­sát Faren­zon Ferenc egri festő végezte.

Községháza és az előtte lévő park

A köz­ség­háza és az előtte lévő park

A köz­ség kiala­ku­lása után min­dig fel­épí­tet­ték a paró­kiát, lehető­leg a temp­lom szom­széd­sá­gá­ban. A jelen­legi plé­bá­nia épü­le­té­nek elődje a köz­ség­háza épí­té­sé­nek ideje alatt épült. A köz­ség pap­jai, káp­lán­jai ebben az épü­let­ben lak­tak, itt tárol­ták 1701-től a plé­bá­nia iratanyagát.

A temető­ben is van­nak műem­lék jel­legű szob­rok, sír­ke­resz­tek, feszü­le­tek. A régi temetők a temp­lom kör­nyé­kén vol­tak. Már a Tel­ken épült kis temp­lom mellé is temet­kez­tek, és a jelen­legi temp­lom kör­nyé­kén is. Ezt iga­zol­ták a temp­lom épí­té­sé­nél talált lele­tek. Az 1766-i püs­pöki láto­ga­tás alkal­má­val már olyan ren­del­ke­zés szü­le­tett, hogy a temetőt egész­ség­ügyi okok miatt a köz­sé­gen kívül kell nyitni. Ezt sür­gette az is, hogy az akkori temet­ke­zési hely betelt. 1775-ben a köz­ség dél­ke­leti részén hasí­tot­ták ki a szán­tó­földből a temetőt és azt 1789-ben már körül­ár­kol­ták. 1850-ben nyu­gati irány­ban is bőví­tet­ték a temetőt. Mai terü­lete kb. 9 hold.

Az egy­ház 1963-ban épí­tet­tek rava­ta­lo­zót, a köz­ség pedig 1978–1982. évek­ben beve­zette a vizet és beton­u­ta­kat épített.

Templomkerti műemlék 01

Templomkerti műemlék 02

Temp­lom­kerti műemlékek

1850-től a kato­li­kus temetőtől keletre kb. 200 négy­szögöl terü­letre temet­kez­tek a zsi­dók. Nagyon érté­kes már­vány sír­em­lé­kek vol­tak ebben a temető­ben. A máso­dik világ­há­ború után meg­szűnt a temető és a sír­em­lé­kek, szét­hord­ták, ezért kör­be­ke­rí­tet­ték a közel­múlt­ban az elhuny­tak leszár­ma­zot­tai. A temp­lom­kert külön érté­kei a szob­rok, melye­ket a köz­ség hívői állít­tat­tak az idők folya­mán. Vala­mennyi műem­lék. Ezek közül egy mére­te­i­ben is monu­men­tá­lis kőke­reszt Szent János és Szűz Mária szob­rá­val állí­tot­tak fel a temp­lom északi olda­lán. A köz­ség régi piac­te­rén állt koráb­ban egy Szentháromság-szobor, melyet már a máso­dik világ­há­ború után állí­tot­tak fel a temp­lom keleti olda­lán. Ezt a szob­rot Szent­lé­lek szo­bor­nak is neve­zik. Mel­lette áll a temp­lom tor­nyá­ról levett vas­szer­ke­zetű kereszt is, amit 1961-ben állí­tot­tak itt fel.

A temp­lom kert­jé­ben a déli olda­lon egy „Imma­cu­láta” (Szeplő­te­len Mária) kőszo­bor áll. A temp­lom­kert északi olda­lán van egy igen érté­kes Szentháromság-szobor. A temp­lom­kert északi olda­lán az elő­tér­ben áll az első világ­há­bo­rú­ban eleset­tek emlé­kére emelt hősi emlékmű. Szin­tén a temp­lom­kert északi olda­lán áll a hát­tér­ben a szép kivi­te­le­zésű Lour­desi bar­lang. A temp­lom­mal szem­ben a plé­bá­nia mel­lett a Zagyva folyó lejá­ra­tá­nál áll Nepo­muki Szent János szobra, aki a vízen járók védő­szentje volt. Koráb­ban a régi zúgó­nál állt, már a háború után helyez­ték át.

A tele­pü­lés műem­lék jel­legű épü­lete még az 1825-ben épült vízimalom.

A köz­ség­ben a Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­delmi Hiva­tal hiva­ta­los nyil­ván­tar­tása sze­rint nincs régé­szeti lelő­hely, azon­ban a külön­böző for­rá­sok utal­nak néhány régé­szeti leletre. A tele­pü­lé­sen több­ször is végez­tek ása­tást, ezek régé­szeti lele­tei a Nem­zeti Múze­um­ban és a szol­noki Dam­ja­nich Múze­um­ban találhatók.

Leg­fon­to­sabb régé­szeti lelőhelyek:

  • Réz­kor: Borsa-halom
  • Bronz­kor: Piactér
  • Kora vas­kor: Grün­hut téglavető
  • Kora avar­kor: Grün­hut téglavető
  • Sza­mata: Vadas és Telek dűlő, Gaj­dos tanya, Borsa-halom
  • Árpád-kor: Telek dűlő
  • Közép­kor: a köz­ség bel­te­rü­lete, a temp­lom körül

(Meg­jegy­zés: Hild Vik­tor a szá­zad­for­du­lón foly­ta­tott ása­tást a Grün­hut téglavetőben.)

A Telek dűlő­ben került elő 1994-ben a nagy­je­lentő­ségű ezüst­kincs, mely körül­be­lül 22 ezer darab Zsig­mond kora­beli dénárt tartalmazott.